|
-Szomorú verseim /Emlékezzünk együtt/-
-Emlékezzünk együtt-
Vége,vége,örökre vége!(Édesapám nevében)...
Eljött a várva várt nap,ami megnyugvás most már fáradt,beteg testemnek.
Végre megpihenek most már,fent,az örök hazában!
Látom ahogy rengeteg ember koporsómat körbeállja,
sírnak,és szomorkodnak.
Szólni próbálok,
de a hang már nem jut el hozzájuk.
Látom ahogy régi barátaim felemelik koporsómba helyezett testemet,és a gyászoló tömeggel együtt levisznek síromba.
Mindenki búcsúzik,a pap szépen elbúcsúztat.
Érzem ahogy a virágok felém szállnak,
ide a síromba,koporsóm tetejére.
Látom családom ahogy sírnak,és sajnálnak.
Mondanám nekik,hogy ne sírjatok,mert ez az élet...
Születünk,és meghalunk ki előbb,ki utóbb...
De most már betakarják a sírt ahová örökre beköltöztem.
Mindenki aki kijött a temetésemre
lassan elbúcsúzik,és hazaindul.
A szomorú gondolatok velük maradnak,és
arra gondolnak ők is velem együtt,hogy
"vége,vége,már örökre vége!" |
AJÁNLOM AZ OLDALT
