|
-Szomorú verseim /Emlékezzünk együtt/-
-Unokák emlékezései-
Mondd Papa,miért?(Kislányunoka megemlékezése)...
Mondd Papa,miért?
Miért mentél el ilyen gyorsan,bánatosan?
Miért nem vártál meg míg megszületek,és
karodba vehetsz?
Ezernyi kérdés jár most csöpp fejemben,és
választ nem kapok!
Ha még vártál volna néhány hónapot
megláthattad volna amint megszületek,és
veled leszek...
Megsimogathattad volna csöpp kis kezem,és fejem.
Puszit adhattál volna apró kis orromra,lábamra.
Amikor már nagyobb lettem volna
együtt szaladhattunk volna fel a játszótérre.
Olyan jó lett volna látnom téged!
Most már csak fényképek mesélnek rólad,és
elképzelem lassan milyen is voltál...
Én már csak így ismerhetlek téged,
azt a nagyapát,akit mindenki szeretett.
Tudom,hogy fent vagy,fent az égben.
Ott,ahol az angyalok élnek.
Ők vigyáznak rád,és helyettem ők szeretnek.
De kicsi kis gondolataimban
én is nagyon-nagyon szeretlek téged! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
